Mi a design?

A design művészet, alkalmazott művészet, mesterség, tudomány, marketingeszköz, stílus, módszer, esetleg mindez együtt – mondják egyes elméleti szakemberek. Mások úgy vélik, mivel a design szerepe és tartalma folytonosan változik, a szó jelentését nem érdemes, sőt nem is lehet egyértelműen meghatározni.

 

A designnal ugyanakkor nap mint nap találkozunk. Véleményt alkotunk, döntéseket hozunk róla, amikor nyakkendőt, karórát, konyhabútort, autót vásárolunk, kiválasztunk vagy elutasítunk valamit a termékek felkínált választékából. Élvezzük a design áldásait, mert kényelmes a fotel, amelyben ülünk, jól olvasható az újság, amit böngészünk, megbízható és könnyen kezelhető a jármű, amiben utazunk. Vagy éppen felbosszant minket, mert félrecsorog a kannából a tea, vízhólyagot okoz a fúrógép, nyomasztó a tér, ahová belépünk, nincs elég hely az űrlapon, ahová be kellene írni a nevünket.

 

Sokan azt gondolják, hogy a design úri sikk, kevesek szórakozása, luxusmárkák presztízsfogyasztóinak magánügye. Mások szerint gyártók, kereskedők dolga. Valójában a design igazi közügy. Mindannyiunké, hiszen mélyen érinti és befolyásolja életkörülményeink alakulását, az élet minőségét.

 

A szó jelentése

 

Az angol design szó gyökere a latin designo illetve az olasz disegno. Alapjelentése: szándék, terv, de jelenti magát a tervezési tevékenységet, illetve annak eredményét is.

 

Az ipari termeléssel összefüggő formaalkotó tevékenység megnevezésére, az „industrial design” szókapcsolatban a XX. század elejétől terjedt el, kezdetben angol nyelvterületen, majd a második világháború után világszerte. A design szó idővel polgárjogot nyert számos, az ipari formatervezéssel rokon szakma és tevékenység megnevezésére is (engineering design, graphic design, fashion design, stb); az utóbbi években pedig egyre általánosabbá vált önálló, megkülönböztető jelzők nélküli használata mindezekre a tevékenységekre.

 

Mióta széles körben elterjedt a design szó használata, megjelent néhány sajátos jelentésárnyalata is: a közbeszédben a „dizájn” és „dizájnos” egyrész a célszerű, puritán, elegáns formálás, másrészt gyakran az extravagancia és luxus szinonimájaként jelenik meg.

 

Definíciók

 

A design szónak önmagában nincs minősítő, sem pozitív, sem negatív tartalma. (Erre utal Frank Dudas kanadai designer sokat idézett mondata: „Minden, ami nem véletlenszerűen jön létre, az tervezés eredménye.”)

 

Thomas Maldonado designer és teoretikus így fogalmazta meg a design lényegét:

 

„Az ipari formatervezés alkotó tevékenység, melynek célja az ipar által gyártott tárgyak alaki tulajdonságainak meghatározása. Ezek az alaki tulajdonságok nemcsak külső jellegzetességek, hanem azok az alapvető szerkezeti és funkcionális viszonyok, amelyek összefüggő egységgé alakítanak egy rendszert, mind a készítő, mind a felhasználó szempontjából.”

 

Az 1990-ben közzétett, közel száz, világszerte ismert designer által jegyzett Müncheni Design Charta szerint pedig:

 

„Az európai formatervezés lényegében nem más, mint a kultúra technológiai és emberközpontú szempontjainak egyensúlya. A design célja mindig is az volt, hogy földünket humánussá és lakhatóvá tegye, ugyanakkor mesterséges környezetünkön belül hozzájáruljon az élet minőségének javulásához.”

 

Mai fogalmaink szerint, és a nemzetközi gyakorlatban, a design a szakmák széles spektrumát felölelő tevékenység, amely három nagy területen érhető tetten:

 

- a tárgytervezésben (különféle használati tárgyak, ipari termékek formálása, az öltözködési és lakberendezési cikkektől a munkában, a közlekedéshez, vagy a kulturális- és sporttevékenységekhez használatos eszközökig),

 

- a téralkotás területén (az épített környezet és belső tereinek alakítása),

 

- a vizuális kommunikáció világában (a tervezőgrafika különféle műfajai: a nyomtatott sajtótermékek, reklámanyagok, emblémák, piktogramok, komplex arculati rendszerek, a csomagolási grafika, vagy az internetes megjelenés tervezése).